Fotográfia - képek, könyvek, kiállítások

Az angolok ugyan másképp gondolták, szerintük Talbot volt az első, ma mégis Daguerre-t tekintjük a fotográfia atyjának.

Így tesz a Google is, mely ma speciális logóval emlékezik meg Louis Daguerre-ről.

Eredetileg Daguerre egyáltalán nem a fényképezéssel foglalkozott, pedig abban az időben már elég sok vegyész és “hobbi-vegyész” kereste annak a módját, hogyan tudnák tartósan rögzíteni a létrehozott képeket.

Daguerre ezzel szemben színházi díszleteket készített és e színházi látványokat szerette volna minél nagyobb tökélyre vinni. Kísérletezései során feltalálta a diorámát, melynek 1822-ben színházat is nyitott. Az elég veszélyesen hangzó bemutató során olajjal és viasszal átitatott átlátszó vászonra festett képeket világítottak meg olajégőkkel vagy petróleumlámpákkal (londoni dioráma színháza 1839-ben le is égett). A vásznak mögött vékony, színezett selymeket mozgattak zsinórokon, így érzékeltették a különböző mozgásokat. Szerette volna a diorámák készítési idejét meggyorsítani, ezért keresett valakit, aki ebben segítségére lehet. Így talált rá Joseph Nicéphore Niépce-re.

Niépce már 1822-ben sikeresen kidolgozott egy eljárást a képek rögzítésére (héliográfia), találkozásukkor, 1827-ben pedig már sikeresen elkészítette első, a természetet ábrázoló képét is, mely a világ első fényképe. Ez azonban még elég gyenge minőségű és 8 órás expozíciós időt igényelt.

A cikk folytatása és további képek a Szellemkép Online folyóiratban található, ide kattintva.

Brassaï  112 évvel ezelőtt született Brassóban, Halász Gyula néven. Születésének dátuma, 1899. szeptember. 9. - azaz 99.9.9. - különös jelentőséggel bírt számára, mindig is nagyon foglalkoztatta a numerológia, asztrológia. A 9-es szám a géniusz, a tehetség jegye, aki univerzális jelentőséggel bír... hogy valóban születésének napja okozta-e, esetleg az önbeteljesítő jóslat egy tökéletes példájával állunk szemben, ezt nehéz lenne eldönteni, leginkább saját hitünkre van bízva, hogy mit gondolunk. Egy azonban biztos: Brassaï a világ egyik legnagyobb fotósa volt, és sok más területen is hatalmas tehetséggel bírt.

Ezt a tehetséget példázza, hogy fiatal korában Brassóban bajnok lett jégkorong csapatával, de az is különleges személyiségre vall, ahogy Berlinbe való kiköltözésére megkereste a szükséges összeget. 1920-ban, miután Brassó is Románia részévé vált, úgy döntött, külföldön próbál szerencsét, ennek helyszínéül Berlint választotta, pénze azonban nem volt elegendő az utazáshoz és újrakezdéshez. Gondolkodott, hogy mivel tudna gyorsan pénzt keresni, felmerült benne, hogy esetleg a festményeiből eladhatna néhányat, de nem sok reményt látott rá, hogy egy fiatal, ismeretlen művész képeire költene akkor bárki is, amikor sokszor a legalapvetőbb kiadásokra nem futotta. Aztán arra gondolt, hogy összehoz egy színházi előadást (egyébként korábban már írt egy balettet, amit módja volt Bartók Bélának is megmutatni), de ehhez túl rövid volt az idő, és ez már önmagában is sok pénzbe került volna. Végül a nem sokkal korábban Brasov névre románosított városban magyar és francia vers-estet szervezett, melyen hatalmas sikerrel adta elő a lakosság számára most oly fontossá váló magyar irodalmi műveket. Egy este alatt megkereste az utazására a pénzt.

Érdemes lenne utánanézni, hogy ez a kép hány könyv borítóján szerepel, persze én se akartam kihagyni

Habár 1920-ban nem tartotta reálisnak, hogy el tudja adni a festményeit, Halász Gyula igen tehetséges festő volt, akinek jó barátja, egy bizonyos Pablo Picasso is azt tanácsolta, hogy ne fecsérelje el tehetségét egy olyan komolytalan dologra, mint a fotózás, inkább fessen. Más műfajokban is sikerrel alkotott, érdekelte például a filmezés, egy időbe Korda Sándor asszisztenseként dolgozott, hatalmas, tojás-szerű szobrai pedig egészen különlegesek.

Bijou, a prostituált - aki nem igazán örült, amikor ez a kép megjelent róla, csak némi pénzzel lehetett vigasztalni

A fotózás sokáig egyáltalán nem foglalkoztatta, miután 1924-ben elhagyta Berlint és Párizsba költözött, tudósítóként, újságíróként dolgozott főleg német lapok számára. Cikkeihez az illusztrációkat fotósok készítették, sokat dolgozott együtt jó barátjával, André Kertésszel. Kertész képeit látva döbbent rá, hogy a fotográfia milyen remek eszköz arra, hogy a benne lévő képeket kiadja, megmutassa. 1930-ban vette meg első fényképezőgépét, 1931-ben pedig már első fotóalbumának kiadásán dolgozott, mely hatalmas sikert aratott és az éjszakai Párizst mutatta be. Ebbe a könyvbe nyújt bepillantást az alábbi videó:

Sokat lehetne még mesélni Halász Gyuláról, pl. hogy névváltoztatása a fotózásnak köszönhető, ugyanis nem akarta ugyanazt a nevet használni fényképeihez, mint amit festményei szignózására használt. Vagy arról, hogy gyerekkora óra nagy gyűjtőszenvedélye volt, mely végigkísérte egész életén. Ha valakit esetleg bővebben érdekel az élete, annak figyelmébe ajánlom Diane Elisabeth Poirier "Brassaï - an illustrated biography" c. kötetét, mely egy szubjektívebb életrajz, sok-sok képpel.

Jeles napra virradtunk, ugyanis 2003 óta ezen a napon, augusztus 29-én ünnepeljük a Magyar Fotográfia Napját. Méghozzá azért pont ezen a napon,
mert 1840. augusztus 29-én készült hazánkban először nyilvánosság előtt fénykép (dagerrotípia), Vállas Antal (ld. a képen) mutatta be ezt az új technikát a Magyar Tudós Társaság ülésén.

Ez az ünnep megérdemli, hogy rászánjunk egy kis időt a magyar fotósokra, ezért néhány kedvencemet listába gyűjtöttem, egy-egy videóval, melyek betekintést nyújtanak munkásságukba.

1. Brassaï

2. André Kertész

3. Robert Capa

4. Vancsó Zoltán

5. Eifert János