Fotográfia - képek, könyvek, kiállítások

Az angolok ugyan másképp gondolták, szerintük Talbot volt az első, ma mégis Daguerre-t tekintjük a fotográfia atyjának.

Így tesz a Google is, mely ma speciális logóval emlékezik meg Louis Daguerre-ről.

Eredetileg Daguerre egyáltalán nem a fényképezéssel foglalkozott, pedig abban az időben már elég sok vegyész és “hobbi-vegyész” kereste annak a módját, hogyan tudnák tartósan rögzíteni a létrehozott képeket.

Daguerre ezzel szemben színházi díszleteket készített és e színházi látványokat szerette volna minél nagyobb tökélyre vinni. Kísérletezései során feltalálta a diorámát, melynek 1822-ben színházat is nyitott. Az elég veszélyesen hangzó bemutató során olajjal és viasszal átitatott átlátszó vászonra festett képeket világítottak meg olajégőkkel vagy petróleumlámpákkal (londoni dioráma színháza 1839-ben le is égett). A vásznak mögött vékony, színezett selymeket mozgattak zsinórokon, így érzékeltették a különböző mozgásokat. Szerette volna a diorámák készítési idejét meggyorsítani, ezért keresett valakit, aki ebben segítségére lehet. Így talált rá Joseph Nicéphore Niépce-re.

Niépce már 1822-ben sikeresen kidolgozott egy eljárást a képek rögzítésére (héliográfia), találkozásukkor, 1827-ben pedig már sikeresen elkészítette első, a természetet ábrázoló képét is, mely a világ első fényképe. Ez azonban még elég gyenge minőségű és 8 órás expozíciós időt igényelt.

A cikk folytatása és további képek a Szellemkép Online folyóiratban található, ide kattintva.

Megváltoztatta a fotográfia addigi irányát, neki köszönhetjük, hogy végre művészi rangra emelkedhetett ez az alkotói műfaj. Érdemes tehát többet megtudnunk Paul Strandről.

Paul Strand 1890. október 16-án született New York-ban és az Ethical Cultural School-ban végezte tanulmányait. Itt nem más, mint Lewis Hine volt a tanára, ő kezdte el fotózni tanítani. És Hine volt az is, aki elvitte diákjait Alfred Stieglitz 291 néven ismertté vált galériájába. Itt a fiatal Strand az akkor divatos piktorialista fotósok képeivel találkozott a falon, melyek nagy hatással voltak rá. Ez arra ösztönözte, hogy ő maga is hasonló képeket készítsen, majd két év elteltével büszkén vitte be őket Stieglitzhez. Itt azonban meglepetés érte.

A teljes cikk a Szellemkép Online folyóiratban olvasható.

Közel tíz éve, 2002 óta tanít a Szellemkép Szabadiskolában Vancsó Zoltán, aki a napokban ünnepli 39. születésnapját. Ebből az alkalomból készült interjúnk vele.

Téged a véletlen fotósának is neveznek - életedben mennyire játszik szerepet a véletlen? És miért vonzódsz a megörökítéséhez?

Az életem másból sem áll csak véletlenekből. (Kié nem?) Ő a legjobb barátom, végtelenül bízom benne, és kicsit kezdem is már kiismerni. Nem magának a véletlennek a megörökítéséhez vonzódom, sokkal inkább csak lehetőséget ad a véletlen arra, hogy megszülethessenek a képeim. De miután szerintem minden véletlen, ezért az egésznek talán nincs is oly nagy jelentősége.

Sokszor idézeteket helyezel képeid mellé, ezeket utólag találod meg a képekhez, vagy esetleg vannak olyan gondolatok, amelyeket olvasva azt érzed, hogy ehhez képet szeretnél készíteni? Kik a legfontosabb gondolkodók számodra?

A válasz és az interjú további része a Szellemkép online folyóiratban olvasható.

137 évvel ezelőtt született Lewis Hine, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 7 évről 16 évre emelték a gyermekmunka korhatárát az USÁ-ban.

Ha érdekel, milyen trükkökkel sikerült az illegálisan dolgoztatott kisgyerekeket lefotóznia, melyik közismert fotót hitték évtizedeken át az övének, mi lett az egykori 12 éves kis fonólányból, akinek a fotója még bélyegre is rákerült... akkor kattints ide.

Fotó: Lewis Hine

...1948-ban  születettem, Lengyeltótiban. Anyám szerette volna, hogy tanár, vagy  orvos legyek, én pedig elhatároztam titokban, hogy fotográfus leszek...és  BARICZ KATI lettem.
A csodamasinámmal sokfélét megörökítettem saját örömömre, főként embereket.
Na nem mindegyiket, csak aki tetszett nekem.
Ez az én SZÜRtREALIZMUSOM.

A  fenti sorokat Baricz Kati írta gÉN című kiállítása elé, és sok minden  benne van, amiért őt szeretjük, amiért ő A Baricz Kati. Nem Katalin,  Kati. Ma is, szeptember 21-én, 63 évesen.

Baricz  Kati egy jelenség, aki csak egyszer is találkozott vele, többet nem  felejti el. 63 éves lenne? Nehéz elhinni, annyira fiatalos, pörgős,  lelkes, élettel teli.

Ha többet olvasnál róla, kattints ide: Baricz Kati a Szellemkép folyóiratban.

Baricz Kati: André Kertész