Tegnap reggel elindult a szavazás a Goldenblog 2011 versenyen, amelyre idén először én is beneveztem a fotóblogommal. Azonnal buzdítani kezdtem az ismerőseimet, hogy szavazzanak a blogomra, amit néhányan nagyon kedvesen rögtön meg is tettek. Kis idő elteltével meglepetten láttam, hogy blogom az első helyen áll a szavazásban. Örömömben ezt a hírt meg is osztottam facebookos ismerőseimmel, további szavazásra kérve őket.

 

Majd hamarosan egy szintén fotós ismerősöm hozzászólt a felhívásomhoz, megkérdezve, hogy valóban jó-e az, ha úgy vagyok első, hogy az egész csak azon múlik, hány ismerősöm hajlandó szavazni. Azt válaszoltam, hogy ez manapság minden hasonló versenyen így van, ráadásul ezen a versenyen még azt is megszabták, hogy csak facebookon keresztül lehet szavazni – és én mégis örülök, mert jólesik, hogy az ismerőseim, barátaim megteszik ezt a kedvemért.

 

Hamarosan más barátaim is becsatlakoztak a beszélgetésbe, ők is megerősítve, hogy itt nem a helyezés a lényeg, hanem hogy kimutassuk a versenyben résztvevő barátunk iránti szeretetünket, támogatásunkat.

 

Bevallom, nagyon meghatott ez az egész, a támogató hozzászólások és a szavazatok is. Kezdettől fogva nem az motivált a nevezésben, hogy nyerjek, de nem tudtam volna megfogni, hogy mi is valójában a fontos benne számomra, erre igazából ez a kis beszélgetés világított rá. „Odaát”, a másik blogon, épp nemrég elmélkedtem azon, mennyire rohanunk manapság, mennyire nem állunk meg rácsodálkozni dolgokra. Ezt a gondolatot azzal egészíteném most ki, hogy szeretni se állunk meg. Nem állunk meg, hogy átöleljük egy barátunkat, nem állunk meg, hogy azt mondjuk: szeretlek, klassz vagy, jó ember vagy – vagy épp: tetszik, amit csinálsz.

 

Nos, nekem az idei Goldenblog erről szól, a barátaim megállnak egy kicsit, és azt mondják, hogy klassz, amit csinálok.

Fotó: Bolla Eszter

 

Kicsit most én is megállok. Van egy nagyon kedves barátnőm, akinek rengeteg rossz jutott ebben az életben, de ő olyan mélységes mélységekig jó ember, hogy ennek a sok rossznak semmi hatalma felette. Ő az, akinek mindig sikerül mosolyognia, minden bajon át egyszerűen imádja az életet.

 

Ha valaki olvassa egyáltalán, amit itt írok, azt szeretném megkérni, hogy ő is álljon meg egy kicsit, és nézze meg Fanny blogját, kicsit olvasson bele. Szavazhat is rá a Goldenblogon (Egyéb kategória / Mosolyka), vagy küldhet neki egy szmájlit is, annak is örülni fog, és sokszorosan visszaadja.

 

Köszönöm!